Ferenc pápa nem változtatta meg az Egyház tanítását az Oltáriszentség vételének feltételeivel kapcsolatban, hanem arról biztosította a nehéz helyzetben lévő embereket, hogy az Egyház törődik velük, Isten irgalmassága pedig rájuk is kiterjed - mondta egy nigériai bíboros a Catholic Herald beszámolója szerint.

Az abujai John Olorunfemi Onaiyekan bíboros augusztus 11-én, Ghána Nemzeti Eucharisztikus Kongresszusán beszélt erről. A bíboros szerint szerencsétlen dolog, hogy bizonyos helyekről óriási nyomást fejtettek ki az Egyházra, hogy enyhítse az Oltáriszentség vételének feltételeit.

Mint mondta, ilyen nyomás látható azirányban, hogy az elvált és újraházasodott katolikusok az első házasságuk érvénytelenségének kimondása nélkül részesülhessenek az Oltáriszentségben, vagy anélkül, hogy az új élettársukkal tartózkodnának a szexuális együttléttől.

Ismeretes, hogy Afrikában meg sem nyitották a nyugati egyházakra jellemzővé vált "Amoris Laetitia vitát" az újraházasodott elvált személyek áldoztathatóságáról, mivel a kontinensen teljeskörű az egyetértés abban, hogy az Egyház tanítása ebben nemcsak világos és helyes, de nem is változtatható.

A házasság egységének és felbonthatatlanságának ősrégi elve nem adható fel azért, hogy alkalmazkodjunk a "modern trendekhez" - tette hozzá a bíboros.

"Egy olyan világban, ami mélyre süllyed a széles körben elterjedt erkölcsi lazaság miatt, Isten egyháza nem mondhat le annak felelősségéről, hogy az Úr Jézus Krisztus evangéliumának magas mércéit fenntartsa." - jelentette ki Onaiyekan bíboros a megjelent katolikus hallgatóságnak.

A bíboros szerint Ferenc pápa apostoli buzdítása a családról, vagyis az Amoris Laetitia, világosan megerősíti az Egyház hagyományos tanítását. Ferenc pápa a dokumentum utolsó fejezetében a problémás helyzetekben lévő katolikusok témáját nem normaként, hanem kivételként hozta fel - mondta a bíboros. A pápa azért írt az ilyen esetekről, hogy bátorítsa a nehéz helyzetben lévőket, és biztosítsa őket arról, hogy az Egyház tekintettel van a nehézségeikre és küzdelmeikre, Isten irgalmasságából pedig senki sincs kizárva.

Ahogy a nigériai bíboros fogalmazott: Isten irgalmassága azonban nem szünteti meg Isten törvényeit és az Egyház szabályait.

A szentmisén való részvétel még az Oltáriszentség vétele nélkül sem hiábavaló cselekedet - mondta Onaiyekan bíboros. A katolikus hagyományban az ilyen részvételt "lelki áldozásnak" hívják, és annak a hitnek a kifejeződése, hogy Isten bárki jószándékú ember felé megtalálja a szentáldozásban való részvétel útját, legyen bár az illető rendezett életállapotban, vagy sem. [Zavaros, amiről itt a bíboros vagy a róla tudósító Catholic Herald magyaráz. Minden házasságon kívüli szexuális együttélés a belső természete szerint -- azaz a körülményektől és szándéktól függetlenül -- bűnös, ami a megszüntetéséig természetszerűleg kizárja az Úrral egyesülés, vagyis az áldozás minden lehetőségét, a "lelki áldozást" is beleértve. "Lelki áldozásban" csak az tud részesülni, akit külső kényszerek -- pl. fogság, háború, paphiány -- fosztanak meg az Oltáriszentségtől, miközben a vételhez minden szükséges belső feltételt teljesített. A lelki áldozásról bővebben itt, az oldal alján. - KV szerk.]

"Bizonyosaknak kell lennünk abban, hogy senki sem méltó az Oltáriszentség vételére." - folytatta a bíboros - "Ez azt jelenti tehát, hogy bárkinek, aki az Egyház rendelkezései szerint járul szentáldozáshoz, félve-remegve és mélységes alázattal kell megtennie ezt."

Mivel az Egyház hiszi, hogy Jézus valóságosan jelen van az Oltáriszentségben, a bíboros azt mondta: "ebből természetszerűleg azt következik, hogy az Eucharisztia ünneplése a legszakrálisabb és legszentebb cselekedet, a legmagasabb szinten."

Hozzátette: amikor a II. Vatikáni Zsinat arra buzdította az embereket, hogy "teljesen vegyenek részt a szent Eucharisztiában", ezalatt azt értette, "hogy nemcsak misére kell elmennünk, és a rózsafüzér imádkozásával, vagy ami még rosszabb, újságolvasással vagy a templom mögött pletykálkodással kell az időt eltöltenünk."

Az évszázadok során - mondta Onaiyekan bíboros - az Egyház részletes előírásokat dolgozott ki a szentmise ünneplésével kapcsolatban, hogy a megfelelő hozzáállást és az Eucharisztia megfelelő megközelítését fenntartsa.

De, ahogy mondta, az előírások "nem annyira merevek, hogy ne lenne tere annak, hogy a Lélek különféle utakon inspiráljon minket. Különösen a II. Vatikáni Zsinaton, az Egyház a világ különböző részeinek helyi egyházai számára megnyitotta lehetőséget arra, hogy megvizsgálja az emberek hitének és vallásosságának hagyományos elemeit, és kreatívan bevonja azokat az Eucharisztia ünneplésébe." Azonban hozzátette: "ezek azonban nem változtathatják a szentmisét közösségi szórakozássá vagy diszkóvá".

"Még amikor az afrikai dobokon is játszunk, mindig fontos fenntartani azt az ünnepélyességet, amit a Szent Eucharisztia megérdemel." - mondta. "E tekintetben helyesen térünk vissza a népeink vallási hagyományaihoz. A Lélek arra indította őket, hogy az Istenbe vetett hitüket olyan zenével és tánccal fejezzék ki, ami pontosan erre a célra született, és nem a közösség bármiféle hétköznapi ünnepére."

Az eucharisztikus kongresszust a Ghánai Katolikus Püspökök Konferenciája szervezte. A kongresszus egybeesik Ghána függetlenségének 60. évfordulójával, ezért a találkozó részeként ismét felajánlották az országot és annak polgárait az Eucharisztiában jelenvaló Jézusnak.